2014. január 2., csütörtök

Akár a sarki alkoholistától is...

Mottó: 

Ti eszesek, 
Mesterért 
Egy himalájai
Barlangba
Vagy Thaiföld
Erdeibe 
Vonultok.

Ha kevésbé okosak vagytok,
Akkor valami kényelmes helyen
Keresitek őt,
Mint például Ashland, Sedona,
Santa Fe vagy Santa Cruz.

Nem lepődnétek meg, 
Ha megtudnátok, 
Hogy ő egész idő alatt
Bankotokban ült
Asztala mögött?

Ram Tzu tudja:

Elvárjátok, hogy bölcseitek
Megfelelő egyenruhát viseljenek.

(Ram Tzu: Úttalan utakon 52. vers)

Gyakran említem - mintegy axiómaként - azt a gondolatot, hogy ha jól figyelünk, akár a sarki alkoholistától is kaphatunk olyan tanítást, mely választ adhat egy kérdésünkre, talán még paradigmaváltást is hozhat számunkra. Meglepő helyeken, voltaképpen bárhol, bármi módon kaphatunk személyre szóló üzenetet, bárki válhat mesterünkké egy percre, egy órára, egy hétre...
A felismerés megszületésének pedig ez a története:



Valaha volt egy boltom, és a szomszédba naponta járt kávézni az egyik neves biztonsági cég tulajdonosa. Ifjúságuktól szoros, kikezdhetetlen, ám valamiképp mégis gyerekes barátság fűzte össze őket a helyi maffiavezérrel,  no meg a mellettem levő műhely tulajdonosával.
Emberünk szolidan elegáns férfi,  nem rejtette véka alá, hogy se cipőt, se nyakkendőt nem vásárol ötvenezer alatt. Házat érő autó, nagypolgári lakás a belvárosban, jacht a Balatonon...  számomra az egész figura Ernyei Béla-alteregó, egy cseppet fiatalabb kiadásban.
Épp csak annyi, hogy alkoholista. Többnyire ez is elegánsan. Az a fajta, aki nagyon sokat ihat anélkül, hogy külső szemlélő észrevenné, vezetni is gond nélkül képes, egyébként sincs, aki felelősségre vonná. Mindig van benne valamennyi üzemanyag.
Nem kedveltem, nagyon nem, magamban megítéltem műveletlenségéért, felszínességéért, egész életmódjáért... Olykor mégis elkerülhetetlen csevegésbe keveredtem vele az utcán, így került sor arra is, hogy gúnyolódjon elhíresült kaspómon - szerinte a szemenszedett sületlenségek tárháza -, melyből válogatott bölcsességeket húzhattak a vásárlók (gyakran csak ezért tértek be, hosszú hétvégék előtt evvel töltötték fel zsebeiket...).
Egy nap bejött az üzletbe, és megpróbált beterelni a másfél négyzetméteres személyzeti mosdóba, a vécé, falikút, felmosóvödör és partvis közé. Nem erőszakra, a lehengerlő sármjára épített, és a rutinra. Esetemben ez nem vált be, ám még órákig nálam maradt valami fárasztó világnézeti fejtegetésre. Végül rám parancsolt, hogy húzzak egy bölcsességet, nyomatékul maga tolta elém a kaspót. A helyzet annyira meglepő  volt, hogy eszembe se jutott visszautasítani. Húztam hát. Elolvastam, és leesett az állam. Már nem emlékszem, mi állt a papírtekercsen, csak arra, hogy épp az akkori helyzetre világított rá, arcomba tolva  saját intellektuális és spirituális gőgömet. Ő pedig rám rivallt, hogy hangosan olvassam fel, és ezt is megtettem. Némán ment ki, de úgy... úgy... Egyenes hátából, kimért lépteiből sugárzott az elégtétel. Én pedig ott maradtam leforrázva, ám a történtek jelentésének és jelentőségének teljes tudatában.

Azóta számos alkalommal - nyilván nem mindig - sikerült  megfigyelnem, hogy egy utcán elkapott beszélgetésfoszlány,  valahol  megpillantott idézet,  hétköznapi vagy olykor rendkívüli helyzet tudatosulása ráz fel valami elakadásból, adja meg a választ a talán még meg se fogalmazott, csak bennem motozó kérdésre, vagy éppen a kimondottra.
Tegnap, Újév, újhold és százszoros teremtőnap reggelén, vendégségben ébredve rövid gyakorlásba fogtam. Vidéken élő házigazdánk semmit nem tud a bármilyen mozgással kapcsolatos gondjaimról. Egy darabig szeme sarkából figyelt, majd megjegyezte, hogy amikor sok évvel ezelőtt egy ideig foglalkozott harcművészettel,  ő volt a legsutább a csoportjában. Frusztrációjában egy idő után azt találta ki, hogy az edzések után hazaérve, azonnal elvégzi százszor az aznap tanult mozdulatot. Végül a legügyesebbnek bizonyult.
Nem szóltam, de nem is éreztem sértődöttséget. MEGHALLOTTAM, mit mond.


2 megjegyzés: