"Az, hogy politikus legyek, zárt ajtók között tárgyaljak, nem az én világom... Ha választhatnék, szeretnék egy jó egyetemi tanár lenni..."
Hm, én ott voltam, de becsület szavamra, nem akadályoztam meg ebben. Nyolcvannyolcban a Hősök terén is ott álltam, tőle öt méterre, és a hideg rázott a belőle áradó arroganciától. Egy törpe Mussolinit láttam szónokolni. Beszéde után mégis, - nagymamától tinilányig - a fél ország rajongani kezdett érte. Évtizedeken át virágnyelvet használt mindenki, ez volt az első nyílt, egyértelmű nyilvános beszéd. (Szükségesnek találom megjegyezni, hogy - az utóbb kiszivárgott hírek szerint - addigra a színfalak mögött már eldőlt, az oroszok kivonulnak, és bár ezért utóbb e fiú csinos feje köré rajzoltak glóriát, nem hihetjük komolyan, hogy az ő szavára hajtott fejet a Nagy Szomszéd.) Hódított a karizmatikusság, a romlatlan ifjúságban való bizalom, egy fiatalember sármja. Hiába no, az érzelmeink mindig felülírják a józan eszünket.
Ellenpéldaként Horn Gyulát említem, aki felhúzta a vasfüggönyt, amikor még állt az egész keleti birodalom. Tette igazán bátor és világtörténelmet formáló lépés volt, neki azonban se karizmája, se csinos arca. Koránál fogva már feddhetetlennek feltüntethető múlttal se bírt, Orbán KISZ-titkársága még kimagyarázható volt. (A háttérben maradó Németh Miklós külügyminiszterről se feledkezzünk meg, a döntés bizonyára az övé, melyért méltán kap most németországi kitüntetést.)
Akit jónak akarunk látni, azt annak látjuk, akit rossznak, annak mindig össze tudjuk szedni azokat a pillanatait, amikor éppen nem volt jó.
Térjünk vissza a videóhoz. Egy szimpatikus fiatalember beszél a múltjáról és az elképzelt jövőjéről. Ám ha jól figyelünk, eltűnődhetünk azon, ha valaki kacarászik, miközben arról a rossz élményről mesél, hogy az apja kegyetlenül verte, vajon ez nem feldolgozatlan érzelmekre, a fájdalom és az apjával szembeni düh hárítására utal-e? A családfőt erőszakos embernek írja le, és ahelyett, hogy a sérülései gyógyulásáért terápiába járt volna, az elfojtások, a kognitív disszonancia szövevényében mintakövetővé, maga is erőszakos emberré vált. Sokan megelégszenek családjuk terrorizálásával, ő egy országra vetíti sérelmeit, apjával le nem játszott játszmáihoz birodalomra vágyik túlkompenzálási játszótérül. A családja, gyerekkori környezete kulturálatlanságáról beszél, ebből akart kitörni, tanulni, könyveket írni, tanítani. Kitörni, tanítani sikerült, ám egy számára otthonos kultúra hiányában (mert már nem paraszti, és még nem polgári) tanítványául is a birkaként befolyásolható, elfojtásokba, köldök- és múltba nézésbe forduló, önsajnálatba burkolózó tömegek szegődnek. Szavai nyomán felmerülhet bennünk a gyanú arra is, hogy kisebbrendűségi érzései voltak a polgári, kulturált társadalmi körökből érkezett diáktársai miatt. Bizony, nem mindegy, hogy gyerekként egy Goethe-kötet pottyan a fejünkre, vagy egy vásári nipp. Ez a hátrány bepótolhatatlan, hogy hová születtünk, azon nem változtathatunk, ám felelősek vagyunk azért, ahogy mindezt feldolgozzuk.
Úgy hiszem, ösztönösen jól érezte a sorsfeladatát, tanárként is kivívhatta volna az áhított tiszteletet, kutatóként, jogászként, szakíróként a kultúra iránti vágyát is kielégíthette volna.
Szinte mind sérültek vagyunk valahol, ám éppen az övéhez hasonló, gyógyulatlan fájdalmakkal nem szabad a hatalom közelébe se menni.
A féltékenység jeleit láthattuk a kilencvenes években, ahogy a párton belüli demokrácia radikális leépítésével, a vezérkarban valóban értelmiséginek tekinthető, polgári származású "elvtársak" fokozatos ellehetetlenítésével, a magához hasonló származással és frusztrációval élők mindhalálig szolidáris, véd-és dacszövetségbe merevedett belső körét tartotta meg. Hiába no, úgy látszik, nem tanulunk semmiből, így aztán a történelem ismétli önmagát...
Aki a sajátját árnyékban tartja, nem lehet alkalmas egy nemzet fekélyes sebeinek kitisztítására, fénybe emelésére.
A szembenézésre való képtelenség - bármilyen színbe öltözve, bármely oldalhoz csapódva - így burjánzik az egyén életén túl, rombolva közösséget, országot, s ha elég teret kap, világot is.
Vonatkozó bejegyzések:
Ezt a posztot 2014. február elején hekkelték. Vicces hacker lehetett (ebből gondolom, hogy nem az államvédelem), mert kivette a videót, és helyére betette egy régi Miért éppen Alaszka?-posztomból ezt:
VálaszTörlés"Hallottál már az önbizalomhiányról? Ez a zöld manó. ...Valójában te teremtetted magadnak. Minden sámánnak van egy démona, amivel küzd. A tiéd a lehető legrosszabb. Az önbizalomhiány a világban végbemenő szörnyűségek legfőbb oka és kiindulópontja. Ez okozta a háborúkat, és döntötte az emberiséget nyomorba. Ez maga a Gonosz.
Szerinted Hitler szerette magát, vagy Cortes? Azért utálunk másokat, mert magunkat utáljuk. Addig nem lehetsz gyógyító, amíg le nem győzöd a zöld manót.
- De hogyan győzhetem le?
- Félek, hogy sehogy, teljesen sehogy. De kordában tarthatod. ... Van erre egy találó mondat a bibliában, János evangéliuma: A szeretet elűzi félelmeinket. Tanuld meg szeretni magad!"
A szöveg így is találó. Csak azt nem értem, ki tette és MIÉRT?:)
Azóta renováltam, ismét az eredeti írás látható.
Felmerült bennem az is, hogy a hacker voltaképpen segíteni akart, felhívni a figyelmemet a biztonsági hiányosságokra, arra, hogy ez nagyobb veszélyt is rejteget. Ha valakinek van ötlete megoldásra, szívesen fogadom. :)
Törlés