... Auschwitz nem gázkamrákkal, hanem jelzőkkel kezdődött."
(Sütő András: Az álomkommandó)
Nemrég egy humorérzékkel bíró ifjú rabbi oldalára bukkantam, ott is a fenti képre. Megtetszett, egy pénteki napon feltettem az üzenőfalamra. Dermedt csend a közösségi oldalon... Tesztként másnap megmutattam a templom fotóját, ahol valaha megkereszteltek. Záporoztak a lájkok.
Néhány nap után egy frissen regisztrált olvasó tetszésnyilvánítása törte meg a csendet. Antiszemitizmus? Félelem? Vagy... ?
Ahol a legkevésbé számítanék kirekesztésre, az ún. spirituális tanítóknál, gyógyítóknál, például egy harcművészeti edzőnél. Az enyém egy elnagyolt mozdulatnál azt találta mondani a csoportnak, hogy "így, ilyen plöttyül csak melegek állnak". Nem tudom, hány meleget ismer személyesen, de ha Freddy Mercury megállt a színpadon, abba még a tévéképernyő is beleremegett. Szerintem George Michael sem egy Boy George. :)
Egy ismerősöm életvezetési tanácsadó, számos keleti lélekgyógyító praktika ismerője, emellett keleti mozgásformák oktatója. Fenti esetet hallva a nemtetszését fejezte ki. Ám valamivel később, más témával kapcsolatban az európai antikvitás fénykorára tért ki, és azt a sztereotip mondatot találta elejteni, hogy ugyan, micsoda erkölcsi fertő volt ott, homoszexualitás és pedofília! Hiszen a szolgálókat is kényszerítették! Hiába soroltam észérveket, hogy a közelmúltig nálunk is megfelelt a társadalmi normáknak, ha a háziúr a cselédlányt testi igényei kielégítésére használta, s ahogy ez, úgy a pedofília sem szexuális beállítódás kérdése, hanem a hatalmával visszaélő bármely ember személyes torzulása.
Tudatlanság? Butaság? Miféle elfojtott, egyéni és kollektív gyógyulatlan érzelmi elakadások gátolnak bennünket abban, hogy utánanézzünk véleményünk alapjának, tanuljunk, akár tényszerűen, iskolában, könyvekből is,vagy abban, hogy önreflexiót gyakoroljunk, tisztán lássuk önmagunkat éppúgy, mint a világot?
... És abban, hogy a józan ész és a humorérzék ne sorvadjon el? Tudom jól, ezt a kérdést mindenkinek magában, ott mélyen legbelül kellene megválaszolnia...
A közelmúltban a fenti - egy családi temetőlátogatás során készült - fotót tettem közzé egy nyílt csoportoldalon. A képről lehet gondolni mindenfélét, ám valahogy mindenki ugyanazt gondolta. És sokan megijedtek a saját gondolataiktól.
Elvétve szó esett Bernini Szent Teréz extázisa c. szobráról, a sokféle látószög hasznáról, a humor nélkülözhetetlenségéről, teológiáról, egy kőfaragó mester figyelmetlenségéről, és egyéb értelmes, izgalmas dolgokról, de legtöbbet mégis a botrányos bűnömről, a szex és a vallás összemosásáról, ízléstelenségemről, műveletlenségemről (! :) ), a hívő emberek meggyalázásáról. Csak úgy röpködött a buzizás és egyéb, személyeskedő mocskolódás. Senki nem tiltakozott, így az ostobaság ezen a fórumon is megerősítést nyert. Hiába, a komoly érzelmi frusztrációk minden címke mögött ("feldmáros", "pálferis", "keresztény", "vallástalan", "buddhista", "klerikális", "spirituális", "caminós", "jobbos", "balos"...) felülírják a még oly nagy intellektust is, hát még a kisebbet... Önfényezéssel leplezett sötétségben nehéz észlelni, hogy magunk is kirekesztőek vagyunk.
Mindez történt egy liberális, származása okán a megbélyegzés többedik generációs "élvezőjeként" működő pszichológus "rajongói" oldalán. Társadalmi kör- és kórkép, bár a mintavétel nem tudományosan reprezentatív. Ismét megtapasztalhattam, hogy miként Jézus állítólagos követőinek többségét se érdekli a Mester, úgy mások csoportokba tömörült "híveiből" is csak kevesen és keveset tudnak arról az emberről, tanításairól, akinek a neve köré gyűlnek. Ezen nem változtat az sem, hogy a most említett oldal célkitűzése a névadót nem kedvelőknek is teret adni. Mégis úgy hiszem, hasznos volna utánanézni, micsoda, kicsoda is az, akit nem szeretünk, vagy szeretünk. Egy ismert névhez kapcsolódó színtér, csoportosulás gyakran csak ürügye az egyéni és kollektív játszmákhoz való térkeresésnek.
De miféle sérülések hatalmazhatnak fel bennünket arra, hogy magunkat mások fölé helyezzük? Például a vallásosok méltóságát a melegeké fölé (akiknek emlegetése szivárványzászlóstól, Pride-ostól ráadásul e témához se illet, pusztán öncélú indulatlevezetés volt), vagy a saját véleményünket olyannyira másoké fölé, hogy azokat sárral dobálni is megengedhetőnek tartjuk...
El lehet-e mesélni a feketében-fehérben látó színvaknak, hogy milyenek a színek? Hogy is lehetne őszinte magához valaki, aki azt sem tudja, mit érez, mert nem tudja kifejezni magát? Önismeret, világismeret, tanulás és tudatosodás létezhetnek-e egymás nélkül?
Számos példát sorolhatnék még, naponta bővül a lista a betegek, mozgássérültek, nők, szegények kirekesztésével. Ám nem hallgathatok saját dolgaimról sem. Felvilágosult embernek tartom magam, úgy hiszem, elegendő ismerettel bírok a cigányság (a romázást képmutatásnak találom, ők is cigánynak nevezik magukat) helyzetének kulturális, történelmi, szociálpszichológiai gyökeréről is. Néhány évvel ezelőtt egy villanegyed lakójaként mégis azon aggódtam, hogy a szomszéd házát nehogy egy - legyen bár jómódú - cigány család vásárolja meg. Persze magyarázgattam magamnak, hogy a társadalom előítéletessége miatt ebben az esetben az én otthonom veszítene az értékéből, és egyébként is, lehetnek ők bármily szívélyesek, jó szándékúak, az eltérő kulturális szokások, a mellettem zajló hangosabb, nagycsaládos életmód miatt odalenne a nyugalmam... (A Sors tanítása, hogy végül oda is lett, pedig a környezetbe látszólag jobban illő, polgári család költözött a szomszédba.)
Ahogy Sütő írja: " Ön mindig lojális ember volt, bár nem a mi fajtánk." Vagy ahogy mi szoktuk mondani, gondolni, írni: "van egy kedves kollégám/szomszédom/barátom..., igazán rendes cigányember/zsidó/buzi ... " és "imádom a leszbikus nőket/a meleg pasikat, ők olyan izgatóak"...
A függőségben és szorongásban élő társadalom alapja a függőségben és szorongásban élő mi magunk vagyunk. Ó áldott Tudatosság, jöjj el közénk, jöjj el!
... És ha már Sütő András. Az ő szeme világa is a kirekesztő közhangulat áldozatává vált. Jézusnak pedig az élete.
***
Utóhang:
A fentiek komolyságát nem tompítva, mindössze árnyalatokkal kiegészítve, meg szeretném jegyezni, véleményem szerint az ismert gyermekvers is beleillik a társadalmi tendenciába, sőt, a még ártatlan lélek megfertőzésével hosszú távon támogatja azt:
"Boci, boci tarka,
Se füle, se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
Boci, boci megfázott,
Varrtam neki nadrágot,
Nem akarta felvenni,
Ágyba kellett fektetni."
Ágyba kellett fektetni."
Itten kérem a betegeskedő, vagy már meg is rokkant, fületlen, farkatlan, illetve a tarka (gyanúsan szivárványszínű?) jószágok megbélyegzéséről van szó, városi bocik vidékre való kitelepítéséről, netán deportálásáról, egyszóval kirekesztésről. Bociholokauszt!
Bálványaink nyomában
Nemzeti társasjáték "pálferis" módra
Istentisztelet
Rajongás, karizma, jelenlét - Feldmár, Tolle...
Vaknak a színektől, kuti békának a tengerről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése