A fürdőkomplexumot 1909-ben kezdték építeni klasszicista stílusban, a két háború között több ütemben, neoreneszánsz, neobarokk, eklektikus épületekkel, részletekkel bővítették. Vizét többek között Európa legmélyebb termálkútja szolgáltatja. Ennyit az adatokról.
Október 23., délidő. Szemhunyorgattató napsütés, meleg, mint nyár végén. Maréknyi asszonynép toporog egy lépcső alján, köztük én is. Mennénk fel a tetőre, a női napozóba, ám elkezdődött a téliesítés, már zárva van. Szolgálatkész dolgozó siet fel seprűvel, lapáttal, eltakarítja a faleveleket, és néhány perc múlva ajtót nyit. A vizesblokk sajnos már nem használható - szabadkozott, de kit érdekel, van lent víz bőven! Hálásan szaladunk fel, hogy közvetlenül a bőrünkön élvezhessük a nap, a szél, a levegő érintését. Fürdőruhát csak a lenti úszáshoz húzunk.
Olybá tűnik, ahogy egyre szemérmetlenebbé válik az élet, úgy lesznek az új generációk álszemérmesebbek. Ennek előnye, hogy gyermekkorom hétvégéivel ellentétben, manapság nem kell már hajnalban kelni, hogy akár csak a padló kövén egy falat fekvőhelyet találjon az elemeket bőrén át élvező ember, hiszen a város néhány fennmaradt napozóteraszán nyáron is akadnak nyugágyak.
Ki gondolta volna, hogy október végén lehet még így, szabadon strandolni? Bár a tetőn csak néhányan - a férfi napozóban nem is tudom, mi volt a helyzet -, lent, kint és bent több ezren élveztük a bónusz nyarat.
A belépőjegy ára magas, így ha már ott van az ember, érdemes kihasználnia minden lehetőséget. Odakint a város parádékkal terhelt, itt békésen fürdőzünk napban, vízben, légben. Fényszauna, aromaszauna, sokféle szauna, termál-medencék az épületben és a szabadban, élménymedence...
Vízi gyógytorna indul félóránként egy beltéri termál-medencében, a szolgáltatás benne van a jegy árában. A kültéri termálban ücsörögve életemben először kezdem el szemlélni a fémkupolák sárkányait, maszkjait, a homlokzati frízek és az oszlopfők változatosságát... Úgy csodálkoztam rájuk, mintha külföldi lennék.
Korán, hat órakor sötétedik, így végre alkalmam nyílt az esti fények pompájában fürödni. Az úszómedence és az élménymedence belülről is megvilágítva, kék és zöld lámpák, no meg a masszázsfejek sugarai között válogathat a kitartó vendég... Míg egyszer csak egy ismerős fej úszik felé, ráköszön, vízalatti ölelés, néhány szó az épp ott, épp akkor megélt csodáról, a napsütésről, az esti fényekről, erről a hirtelen nyárba fordult októberről.
A képeket kivételesen az internetről emeltem be, a "fotós" telefonom az öltözőben maradt :)
Hétvégi plusz:
Fotó Pelegrina: A kupolák
Mivel az októberi nyár tart még, a hétvégét is kint töltöttem, és egy szívmelengető jelenettel gazdagodtam. Egy benti gyógymedencében olasz testvérpár tornásztatta a szüleiket. A tinilányok végtelen gyöngédséggel, szakszerű mozdulatokkal tartották karjaikban apát és anyát, lebegtették, forgatták őket, igazgatták a combjaikra helyezett mágneses gumiszalagokat, orrukon a csíptetőt, s olykor finoman víz alá merítették őket. Szeretettel mosolyogtak rájuk, türelmesen elsimították az arcukba hullámzó hajukat, s a szülők kisbabaként elszunnyadtak a lányok karjaiban, a víz hátán. Egy idő után kiültették őket a medenceszéli padkára, simogatva masszírozták arcukat, vállukat, azok feléledtek, kicsit pihentek, majd kezdődött az egész elölről. Mivel csak vízben láttam őket, és semmit nem ismerek a történetükből, nem tudom, miféle baleset vagy egészségügyi probléma hozta ezt a családot ilyen helyzetbe, nem tudom, milyen a szülők állapota, csak azt tudom, hogy ennyi gondoskodó szeretet láttán képtelen voltam moccanni, az ajánlott húsz perc helyett majdnem egy órán át maradtam, gyönyörködtem a látványban.
Fotó Pelegrina: Hely a tetőn
Vonatkozó bejegyzések:
Ez is Budapest 2.
Ez is Budapest 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése