2013. október 13., vasárnap

Mese a szeretetről, ami biztosan nem...

Mottó: Nagyon gyakran azonosítják a szeretetet a mások iránt érzett jó érzésekkel, jótékonysággal, erőszakmentességgel, vagy szolgálattal.
De ezek egyike sem a szeretet. A szeretet tudatosságból ered. Csak amennyiben valójában annak látsz valakit, aki és ami az illető, és nem annak, ami az emlékedben, vágyaidban, fantáziádban, vagy kivetítéseidben szerepel, csak akkor tudod igazán szeretni az illetőt. Máskülönben nem a személyt szereted, hanem azt az ideát, amit róla formáltál, vagy azt, aki a vágyaid tárgya, és nem azt, aki valójában. A szeretet első cselekedete tehát, hogy olyannak lássuk a személyt vagy a dolgot, amilyen valójában. Ezzel pedig együtt jár az a rettenetes feladat, hogy elhagyd vágyaidat, előítéleteidet, emlékeidet, kivetítéseidet, válogató látásodat. (Anthony de Mello)


Fotó Pelegrina: Párkány, Simon-Júda napi vásár

"...Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: "Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!..." Mi az hogy "de ha még egyszer" - gondolkozott Dömdödöm -, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. "Ejha!" - mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. "Én szeretem az embereket - ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával -, de azt nem tűrhetem...!" - óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. "Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!" - mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: "Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem." Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: "Én igazán szeretlek." "Mi az hogy igazán?! - háborgott magában Dömdödöm. - Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem." S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: "Dömdödöm." Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm..." (Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő)

Fotó Pelegrina: Párkány, Simon-Júda napi vásár

Amikor valaki azt mondja neked, hogy "szeretlek", és erre te úgy érzed, "na, ezek szerint csak vagyok valaki", ez egy illúzió. Nem valós. De ha valaki azt mondja neked, "gyűlöllek", és te úgy reagálsz, hogy "ó Istenem, tudtam, hogy engem nem lehet szeretni", az ugyanúgy nem igaz. Ezek közül egyik gondolatnak sincs egy cseppnyi realitása sem. Amikor valaki azt mondja neked, hogy "szeretlek", valójában saját magáról beszél, nem rólad. És ugyanez a helyzet akkor is, ha azt mondja, "gyűlöllek". (Adyashanti: Az üresség tánca - Káprázat)




"Azt mondják, szeretik az esőt, mégis esernyőt használnak. Azt mondják, szeretik a napot, mégis árnyékot keresnek, amikor kisüt. Azt mondják, szeretik a szelet, mégis becsukják az ablakot, amikor fújni kezd. Ezért ijedek meg, amikor azt mondja nekem valaki, hogy szeret." (Bob Marley)



Általában elmondható, hogy nem ismerjük elég jól önmagunkat, így egymást sem. A szeretet ismereten alapul. A többi csak vágyaink, frusztrációink, önmagunkhoz való bicegős viszonyunk kivetítése, elvárásainkat pedig csalódás követi. (Pelegrina)





2 megjegyzés:

  1. Ezek nagyon fontos és jó szempontok - persze vicces is.
    - a szerzők is profik.

    Az én aggályom talán párhuzamba állítható itt egy-két gondolattal:
    Nekem az a bajom a "szeretettel" - ha egyes emberek úgy próbálják feltüntetni, vagy kezelni; mint a pénzt - vagy mint valami adható-vehető életenergiát.
    - szerintem ez valahol sántít.

    A szeretet az (érdek nélküli) ön-odaadásban őszinte - amint az ember számolni akar vele...
    Az már valami más.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen... Ezen a területen vagyunk a legsérültebbek, itt védi legharcosabban mindenki a saját, világnézetbe betonozott sebeit...

      Törlés