2013. július 15., hétfő

A kreativitás korlátai

1. Ha valaki úgy érzékeli, hogy állandóan élet-halál harcot kell folytatnia, hogy hozzájusson a létfenntartás alapvető feltételeihez.
2. Ha valaki úgy érzi, hogy állandóan önmagát, a pszichológiai önmagát kell megvédenie.
3. Ha valaki úgy észleli a világot, hogy ott semmi mást nem tehet, mint a saját érdekei, szükségletei alapján cselekedhet. 

(Pál Feri http://palferi.hu/2012-2013 05.21.)


Ahogy ez kicsiben, nálunk egyénekben igaz, úgy működhet társadalmi méretekben is, egy nemzet vezetőire, vagy az ország sikerességére vonatkoztatva. ... S talán arra is egyfajta magyarázat, hogy nagyjaink zöme miért máshol lett nagy.   
(Pelegrina)


... A sebezhetőséggel szembeni ellenállásunk gyakran abból fakad, hogy olyan sötét érzelmekkel kötjük össze, mint a félelem, a szégyen, a gyász, a szomorúság és a csalódás – olyan érzelmekkel, amelyeket annak ellenére sem vagyunk hajlandók kibeszélni, hogy gyökeresen meghatározzák azt, hogy ahogy élünk, szeretünk, dolgozunk és vezetünk. Amit a legtöbben képtelenek vagyunk megérteni, az az, hogy a sebezhetőség a bölcsője mindazoknak az érzelmeknek és élményeknek, amelyekre áhítozunk. A szeretet, az összetartozás, a bátorság, az empátia és a kreativitás mind a sebezhetőségből születnek. Amennyiben tisztább célokra vagy tartalmasabb szellemi életre vágyunk, a sebezhetőség az út. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése