2013. június 9., vasárnap

Nemzethelyzet 4. - Dalban mondom el

Quimby: Kivándorló Blues

Úgy kell a kutyáknak a hús,
Ahogy a szívnek mélabús
Dallamok közt táncoló,
Lélek párologtató
Lidércekből szőtt elem,
Te szürkés-barna félelem.
És én mint csíkos rabruhád,
Néha gondolok még rád,
De köszönöm hogy elmúlt ez a szerelem.

Ha bekacsintok, hogy mi van
E koszos pornómoziban.
Látom a bambaság korát,
Rejszolni át az éjszakát,
Rajzolni át az arcokat.
Az ondószagú vakolat
Alatt vaskarmokat növeszt,
És a fülembe súgja ezt:
I am the best markolat.

Ne szoríts meg engem,
Ne szoríts erősen, ez fáj!
Inkább szoríts nekem,
Ha menni muszáj!
Hidd el, én veled maradnék,
Szívesen széjjelszakadnék,
Ha lenne még Magyarország.

Ki hercegnő volt egykoron,
Teríték lett a koncasztalon,
Vicsorgó élettelen hús,
Felzong a woodoo-techno-blues.
Matatnak sóvárgó kezek,
Az égbe nyúló terpeszek
Mentén egy új világ jön el,
Ahol már nincs számomra hely.
Ha nem leszek, hát nem leszek.

Ne szoríts meg engem,
Ne szoríts erősen, ez fáj!
Inkább szoríts nekem,
Ha menni muszáj!
Hidd el, én veled maradnék,
Szívesen széjjelszakadnék,
Ha lenne még Magyarország.



Kozmosz: Az Okosak Földje


az nem lehet, hogy annyi szív
hiába szív...
de lehet.

fosunk a jövőtől, büszkén a múltra
de hogy mi volt a múlt, azt senki se tudja
úgy tudtuk, más bánt el velünk
pedig mi voltunk azok, hidd el nekünk

a Habsburgok kérték és kapták a koronát
önkéntes gyarmat voltunk több koron át
későn keltünk, hogy fel kéne kelni
addigra utált körbe mindenki
míg Deákot ünnepelte száz torok
a fejünkre nőttek a román pásztorok
ők nem egyeztek ki a kiegyezéssel
baj is lett belőle később kevéssel
hogy becsúsztunk a háborúba
hülyére verve álltunk Trianonba'
utána Horthyék is okosak voltak
hadat üzenni a Szovjetuniónak

mínusz negyven fok volt az oroszoknál
ott maradt a fél hadsereg a Donnál
jöttek a ruszkik, fal lett a Lajta
bölcsőnk ez, gyakran sírunk is rajta

mi vagyunk a hősök és mi vagyunk a holtak
a nácik és a komcsik is magyarok voltak
mi voltunk Koppány és Kun Béla
mi vagyunk magunk a probléma

Való Világ, Megasztár, X-Faktor
szidjuk mindet, de nincs, aki elkapcsol
és hiába védjük másoktól a földet
ha lengyel húsért sorban állni ragyogó ötlet
mi tévézünk öt órát, de a jenkik a hülyék
hősök vagyunk, csak sose állunk ki az ügyért
aki akar itt bármit, az úgyis dobbant
és marad egymillió kamurokkant
az országban, ahol mindenről más tehet
a bankok, a zsidók, az IMF, a melegek
balhé van, de sosincs felelős
mindenki megússza, van jog, csak nem erős

eltűnt a Postabank, de senki se tette el
Kulcsár Attila is egyedül kezdte el
hozott is valamit az Ezüsthajó
a Hagyóból lett csak cellalakó
a pártokat építik az autópályák
egykor még féltek, de azóta látják
hogy nem üvegzseb van, csak üveges szemek
úgyhogy ideje, hogy építkezzenek
mi is építjük a nemzeti falansztert
de erről nem írt se Kertész, se Wass Albert
Nyugat-Európa és a káosz partján
félig Ázsia, de egészen Balkán

mi vagyunk Orbán és mi vagyunk Gyurcsány
mi vagyunk a rendőr, az orvos, a furcsán
bekötött nemzet, ez a szédült nép
mi vagyunk a tábor és az ellenség

ki itt hatalmat kap, az sohase fékez
először dönt, és aztán se kérdez
hiszünk még, de tudjuk legbelül
hogy hazudnak rendületlenül

légy csendben, ó, magyar
ha viselkedsz, eljön az ómagyar
táltos, és neked is letol egy szettet
szebbet, mint ahogy eltervezted
nézed a plazmán, majd kifizeted egyszer
az állam is így él, ilyen ez a rendszer
itt tudja minden kisgyermek
hogy svájci frankból nőnek a díszkertek
úgyhogy senki se szól, hogy így nem lesz jól
meleg ez a kibaszott disznóól
huszonöt éve nonstop a válság
nem mászunk ki, csak a gödröt ássák
volt egy lépcsőnk, de eltemettük
most építjük újra, hogy lebontsuk együtt
mert az utód is úgyis begőzöl
még pár év és kezdhetjük elölről

Isten, várd meg a magyart
majd odaérünk, csak még vesszük a kanyart
Isten, várd meg a magyart
rögtön odaérünk, csak még vesszük a kanyart

nem is akkora gond, hogy nincs nagy sietség
megbűnhödte már e nép az összes ötletét
lehet, hogy gyerekként még máshogy tanultad
de ha hátralépnél, látnád, hogy magunknak
basszuk el, de pusztuljon az idegen
léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem
több párt kell, hanem több külön ország
Az Okosak Földje, Magyarország

mi basszuk el, de pusztuljon az idegen
léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem
több párt kell, hanem több külön ország
Az Okosak Földje, Magyarország


Hobó: Ballada a parlamenthez

Most, hogy a bitó árnyékában állok,

a parlament eszéhez apellálok.
Mert jogában áll minden féregnek, dögnek
védekezni ha életére törnek,
a kutya vonít, a kígyó sziszeg,
a farkas üvölt, s ebben a hideg,
tetves ketrecben ahová bezártak:
csak én, csak én fogjam be a pofámat?

Persze: nem nékem állna a deres,

ha úr lehetnék vagy gazdag nemes,
de mivelhogy szegény bitang vagyok,
a vallatásnál csak pofont kapok,
s most hogy még hozzá kínpadra ítéltek,
ha hegyes szögekkel a húsomba tépnek,
ha olajba főznek, ha négyrétre vágnak:
most is, most is: fogjam be a pofámat?

Nem - ha a fejemben még több szalma lenne,

mint amennyi szalma nőtt már eddig benne,
ha most a parlament elé nem állnék,
a végső lehelletig nem protestálnék,
hogy ártatlan vagyok, s ha siralomházba zárnak,
a bitó alatt a martalócok várnak,
míg a szuronyok merev négyszögben állnak,
hát még akkor is fogjam be a pofámat?

Nem: látjátok nem hiába firkálok,

mert ha e verset ki nem gondolom,
fölöttem folyna már régen az árok,
s csalán nőtt volna már a gyomromon.
Ezért, ha a zsaruk a nyakadra hágnak,
az urak előtt soha ne fogd be a pofádat.




Cseh Tamás: Somlai Margit (mindig aktuális)


Somlai Margitot láttam én piacon guberálva,
Ősz kicsi kontya úgy feszült, mint rég az iskolába.
Láttam ott Somlai Margitot lila eres kezével
Szemétben turkálni, s bújtam ott, ne legyen övé a szégyen.

Bújtam a földbe, bódé mögébe,
Vén Margit néni, ne láss meg soha.
Somlai Margit, mit guberálsz itt?
Tán azt a szót, hogy ... hogy iskola?

Oxfordi diplomás Somlai, latin-angol tanárnő,
Öt nyelven tudta mondani azt a szót, hogy teremtő.
S nyolcvanöt éves kézzel ott ügyesen túrt szemétben,
A teremtő éppen nem figyelt, őhelyette is néztem.

Bújtam a földbe, bódé mögébe,
Somlai Margit, nem én,
Nem én teremtem, nincs hozzá kedvem,
Ezt a világot, nem én.

Somlai Margit, láttam én, talált egy fél pár kesztyűt,
És vele örültem lesben ott, hogy a teremtő enyhült.
Bújtomban szurkoltam: Istenem, Istenem és teremtőm,
A kesztyű párját lelje meg, segíts a vén tanárnőn.

Ultima ora non datur secunda,
A kesztyű párját lelje meg,
Add a kezébe teremtőm végre,
A végén még más találja meg.

Mivelhogy volt ott rengeteg
Szemétben túró pára,
S minden bódé mögé bebújt
Mindnek egy tanítványa.

Piacon járva láttam ezt,
Láttam, és jól megnéztem,
Úgy mondtam el most, úgy, ahogy
Volt is ez voltaképpen.





Bródy János: Ezek ugyanazok


Ahogyan 40 évvel ezelőtt is már voltak nehéz idők

de a Kondratyev-féle ciklusokkal sohasem törődtek ők
Mer’ az erősek mindig úgy érzik, hogy csalhatatlanok
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Mikor az entrópia emelkedik és mindent felkavar

A szolgálatok beindulnak, hogy ne legyen túl nagy a zaj
S kitüntetett szerephez jutnak megint a seggnyalók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Itt szép lehetsz, de okos nem, mert kötelező a hit

És ellenség lesz mindenki, aki kételkedik
És erkölcsről papolnak álszent köpönyegforgatók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Lassan kihull a memóriákból az egyéni tapasztalat

És átírja a központból kiküldött új adat
S jönnek a minden rendszerhez alkalmazkodók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Ahogy mindig újra kezdődik a bálvány körül a tánc

Megint befonja életünk egy láthatatlan lánc
És jönnek a lelkes ostobák s a gyáván megalkuvók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

S ha végül rájuk dől a ház és nincs már több hitel

Majd mást vádolnak azzal, amit ők követtek el
És engedelmes szolgáló a törvény és a jog
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Hát kedves fiam, édes lányom, véssétek be jól

E szép országban pusztít más is, nemcsak az alkohol
Jönnek majd és hirdetik, hogy milyen nagy magyarok
De tudjátok, hogy ezek bizony mindig ugyanazok
Édesapám, te megmondtad: ezek ugyanazok

Óh, valahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz

Édesapám, te megmondtad
Van, ahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad




Kozmosz: Mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek

nehéz nem szó szerint érteni félre, ha valamit mond a szátok
nehéz nem sírva nézni félre, amikor lenézünk mi rátok
nem értem, hova akartok jutni, amikor minket visztek falnak
nem értitek, hogy ébren vagyunk és rögtön vége a dalnak

Audira cseréltétek a Volgákat
egy lófaszt lett a hatalom szolgálat
mélyre fogtok bukni, ha minket néztek szolgának
ez az ország nem néma legelő
a torkunkban van az igazi erő
választhattok, hogy a düh vagy a harag hívja elő

még mindig jöttök, de sohase nyertek
tisztelegjen a faszom tinektek
mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek
ha úgy tűnt, hogy vége, ez még csak a kezdet
magasról szarunk rá, hogyan cseleztek
mert szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek

a csendnek hangos a vége
a kezünk a jel, ami magára várat
tömjetek ki pár céget, addig összefoglalnálak titeket egyetlen ideges mondatban
foltok egy hősök nélküli korszakban
addig kamuztok nyugodtan, amíg az utca bontatlan

Audira cseréltétek a Volgákat
egy lófaszt lett a hatalom szolgálat
mélyre fogtok bukni, ha minket néztek szolgának
ez az ország nem néma legelő
a torkunkban van az igazi erő
választhattok, hogy a düh vagy a harag hívja elő

mindig jöttök, de sohase nyertek
tisztelegjen a faszom tinektek
mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek
ha úgy tűnt, hogy vége, ez még csak a kezdet
magasról szarunk rá, hogyan cseleztek
mert szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek

mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése