2013. május 9., csütörtök

Nemzethelyzet 3. - A nemzet boldogságszintje


"A családban a feketebárány, az országokban a kisebbségek vagy nemzetiségek, népek között egymás megvetése mindannyiunk számára ismert jelenségek. A közös ellenségek szerepe a csoportok összetartó erejében, azonosságuk megszilárdításában nagyon ősi gyökerű, az egyes ember esetében pedig a még éretlen személyiségre jellemző. Érett és reálisan pozitív önbecsülésű embereknek nincs szükségük mások utálatára, kirekesztésére, megvetésére, az ellenségkép fönntartására." (Pál Feri: A szorongástól az önbecsülésig)

"A rendezetlen, ködös lelkület leggyakoribb és legjellemzőbb tünete:
Gyűlölködés valamely közösség iránt. Minden baj okai a zsidók, vagy: a katholikusok, vagy: a pénzemberek, stb.: a gyűlölt közösséget tönkre kell tenni és minden rendbe jön. Indulatos kifakadások az illető embercsoport ellen, de lehetőleg olyankor, ha kellemetlenség nem lehet belőle. S a gyűlölet a gyűlölt közösség egy-egy tagja iránt lényegesen kisebb, mint az egész közösség iránt; a közelebbi jóismerősök kivételek, csak a többi tűzrevaló. Efajta gyűlölködés igen könnyen fertőződik, mert a balsikereink okozta keserűséget és csalódást egyszerűbb és kényelmesebb egy-egy általános indulatrohammal levezetni, mint önmagunkat ellenőrizni.

Valójában nincs olyan embercsoport, melyet gyűlölni indokoltabb volna, mint például a kövéreket, vagy a magas termetűeket. Gyakran kérdezd meg önmagadtól: "Van-e olyan közösség, vagy egyén, akit kéjjel bántanék?" S ha van: kutasd ki bántási-hajlamod okát; észre fogod venni, hogy az igazi ok sosem az illetőben van, még ha talán csakugyan kellemetlenkedett is neked, hanem önmagadban, teljesületlen vágyaidban. Bosszúállással, vagy tétlen gyűlölködéssel semmit sem javítasz, viszont saját lelkületedet megmérgezed vele. 

 ...Péterrel azonosítom magam, Pált nem szeretem; Pétert megcsókolom, Pált megverem" – ez az érzelgősség; ez a közéleti elgondolások közös váza; a jelenkor ettől koldul. Bárkit csak úgy segíthetsz, hogy más rovására ne essék. Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod. Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja meg. Négyféle vezetőember lehet az ország élén: Prokrusztész, Napóleon, Samu bácsi és Szolón. Prokrusztész egy elgondolás híve, melybe nemzetét belekényszeríteni akarja, ha törik, ha szakad. Napóleon szenvedélyes játékos és akár nyer, akár veszít, mindenképpen tékozol. Samu bácsi úgy ül az uralkodói teremben, mint egy fűszeresboltban, dekákkal és garasokkal ravaszkodik. Szolón az isteni ihletre figyel, minden tette az örök mértékből ered és országa virul. Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá, vagy bohóccá válik. Nemzetük életét elmocsarasítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt erényeit hangoztatják s a kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják. A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az ítélőképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az a kívülről jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel fölérne."  (Weöres Sándor: Út a teljesség felé)




"A bölcs dolga, hogy a birodalmat helyesen kormányozza... Ha a birodalom minden polgára kölcsönös szeretetben egyesülne, vajon lennének-e gonoszak? Lenne-e barátságtalan ember? Lenne-e tolvaj és rabló? Ha az ember más házát a sajátjának tekintené, vajon meglopná? Ha a másik embert valaki magával egyenlőnek érezné, vajon bántalmazná?
Ha az egyik állam a másikat megtámadja, ha az egyik család a másikkal civódik, ha az uralkodó és az alattvaló egymáshoz rideg, ha apa és fiú egymást nem kedveli - ez mind a birodalom romlását idézi." (Hamvas Béla: Amin a birodalom nyugszik)

"Az az állam, amelyben a szellemi ember nem talál otthont, az a pusztulás elé megy. Ha valahol szellemi ember jelenik meg, és nem fogadják tisztelettel, annyi, mintha az uralkodót feláldoznák. Ha a szellemi embert megvetik, annyi, mintha az állam jólétéről lemondanának. Az az állam, ahol a szellemi emberről megfeledkeztek, még sohasem tudott fennmaradni."(Hamvas Béla: Amely államnak tönkre kell menni)

"Egy nemzet boldogságszintje kapcsolatot mutat a válások számával. Tehát érdemes felelősséget vállalnom a kapcsolataimért, beleértve a házastársi kapcsolatomat is.
Egy nemzet boldogságszintje összefüggésben van a munkanélküliséggel. A kutatások szerint a munkanélküliséggel arányosan nő az elégedetlen és boldogtalan emberek száma. Ezért nagyon megbecsülhetjük mindazokat, akik másokat foglalkoztatnak, munkahelyeket teremtenek és törődnek a munkavállalók jóllétével is.
Egy nemzet boldogságszintje arányosságban van a bizalommal, a közbizalommal. tehát arra kellene törekednünk, hogy megbízhatóak legyünk. Ugyanis, ha mindenki igyekszik felelősséget vállalni a saját megbízhatóságáért, akkor egyre inkább reális alapja lesz a bizalomnak. tehát a megbízhatóságunkat kéne növelni, az pedig természetessé és reálissá tenné a bizalmat. 
Minél több civil szervezet van egy társadalomban, és minél aktívabb részt veszünk azok életében, annál magasabb a megelégedettség. Az önmagunkért és másokért való felelősségvállalás ugyanis kompetenciatudatot ad, és segít kilátnunk abból a tévképzetből, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, semmire se vagyok jó, miközben értékek bontakoznak ki általunk. 
Egy nemzet boldogságszintje arányosságban van a kormányzat minőségével, azzal, hogy a politikusok felelősséget vállalnak-e a rájuk bízott feladatokért, állampolgárokért.
Egy nemzet boldogságszintje összefüggésben van a hívők arányával. Minél több a hívő ember, annál boldogabb a társadalom. Szabad felelősséget vállalni Isten ügyéért is." (Pál Feri az egyén felelősségvállalásáról - A szorongástól az önbecsülésig)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése