Scorsese megfeszíttetése, avagy Krisztus utolsó megkísértése

A Nikosz Kazantzakisz (a Zorbász, a görög miatt egyházából kitagadott  író) regényéből készült film komoly elmélyedést kívánó munka, korántsem azok figyelmére méltó, akik az egyházi botrány miatt érdeklődnek iránta. A betiltások és korlátozások ellenére  a hitükkel szabadságban élő vallásos nézőknek is ajánlom.

A történet váza az evangéliumokra épül, ám leginkább talán az apokrif  Júdás evangéliumra. Az ábrázolt Jézus bizonytalan (ellenszegül, mint az ószövetségi Jónás),  szeszélyes, mindentől félő kollaboráns, aki egyetlen erre vállalkozóként ácsolja a rómaiak számára honfitársai kivégzéséhez rendelt keresztfákat,  még a megfeszítéseknél is segédkezik. Júdás a szeretett tanítvány, a legjobb, vagy tán egyetlen barát, akit Jézus kér meg az az elárulására, hiszen a megváltás csakis így teljesedhet be. A mester szerint az árulás a nehezebb rész, azért bízatott rá, mert ő a bátrabb, neki magának pedig csak kereszthalált kell halnia. A kereszten aztán választás elé kerül. Vagy mindnyájunk üdvösségére kínhalált hal, vagy visszamehet az életbe... egy civil, polgári életbe, ahol Mária Magdolna halála után két újabb asszony és fészekaljnyi gyerek mellett megöregszik, majd Pállal és Júdással is szembe kerül, utóbbi megmutatja neki, hogy az Úr angyala valójában maga a kísértő (akinek szavain szintén érdemes mélyen elgondolkodnunk), végül felismeri, valójában mégis csak egyetlen választása van, meghalni a keresztfán. Álom? Valóság? Gyönyörű, hogy a történetbeli isten annyira szereti a fiát, neki is szabad akaratot, választási lehetőséget ad. Talán sokunknak nem meglepő, hogy éppen a kísértő tereli Jézust isten akaratának (sorsának?) betöltése felé. 

A könyvet nem olvastam, az emlékezetemre hagyatkozva álljon itt néhány gondolat: "Izrael istene nem izraelita." "Köszönöm Uram, hogy elvittél oda, ahová nem akartam menni." "Magadat kell megváltanod, nem a világot." "A megváltás ölelésről ölelésre terjed."

... Hogy keresve se talált volna tizenkét kevésbé alkalmas tanítványt (ez a minta pedig sorra ismétlődik a történelem során), volt-e emögött koncepció?  ... Hivatás és család, milyen szinten egyeztethető össze, például a Messiási hivatás mellett juthat-e idő, energia ilyesmire, ebben az esetben éppen úgy, hogy a hivatás ne szenvedjen csorbát? ... Hogy a kísértő vajon nem az isteni akaratot közvetíti, annak beteljesülését segíti? ...

Nagypéntek este, egy katolikus filmklubban láttam. Néhány bigottan keresztény, több szinkretista, egy-két más vallású ill. ateista társaságában. Sokszínű, izgalmas vita az ezernyi részletről, no meg a lényegről, mely hajnali fél háromig folytatódott egy kocsmában, s néhányunkban talán azóta, a magunkkal való szembenézés is. Bizarr, talán kevéssé kanonizálható, azonban építő program volt. Az én liturgiámba belefért.

Jelenleg elérhető itt: http://www.mozicsillag.cc/movie_show.php?like=63017&id=8140#.VHpR8jGG8uA

Télbúcsúztató

Tóth Krisztina: Téli dal

Most még az tart,

ami van, 

de ha majd nem tart,

tartani se fog. 

Most még átfog,

de majd nem fog, 

tartani se, 

történni se.

Nem lesz, aki

összefogja:

de nem leszek

foglya sem már. 

Fotó: Földes Lívia

Nemzethelyzet 1.- Ahogy a bölcsek látják

"Minden forradalom azt tetteti, hogy képes a rabszolgaság láncainak leverésére, de amint egy helyen elszakad, új láncok jönnek létre máshol... a barlangok kora óta mi sem változott. És továbbra sem fog változni semmi, mert mindig a legravaszabb, a legagyafúrtabb és gyakran a legromlottabb lép az élre, majd a vezetett nép jellege dönti el, hogy a diktatúra vagy a demokrácia jelmezét ölti-e magára. De az ember mindig rabszolga marad, dacára annak, hogy a szabadság illúziója lebeg a szeme előtt... egy napon feltámad a szabad ember, de a tömeg mindörökké rab marad." ... (Raszputyin)

"Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá vagy bohóccá válik. Nemzetünk életét elmocsarasítják, kik nemzetünk valódi, vagy vélt erényeit hangoztatják s a kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják. A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az ítélőképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát.  Nincs az a kívülről jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel fölérne." (Weöres Sándor)

"Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel.  Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba." (Széchenyi István)

"A modern állam nem a nép munkájának kizsákmányolásából és nem az alattomos terrorból, hanem elsősorban a dezinformált közvéleményből él. A becstelenségben keletkezett államot csak becstelenséggel lehet fenntartani.... A messisási magatartás kisiklott és fals alakja, ha valaki gondolatot talál, és elhatározza, hogy ennek nevében az emberiséget egyszerre megváltja, azonnal és az egészet, ha szóval nem megy, parancsra, ha arra sem megy, börtönnel és kényszermunkával, és géppisztollyal, mert a diktátor is messiás, csak a legalsó szinten. Ami a boddhiszatvában értelem, az a diktátorban eszelősség, ami a boddhiszatvában tudás és tisztaság, akarat és bizonyosság és erő, az a diktátorban mánia és zűrzavar, rögeszme és bőszültség és erőszak. Ami a boddhiszatvában szolgálat, az a diktátorban a hatalom." (Hamvas Béla)

“Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a »jobboldaliság« címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő mint »keresztény magyar ember«, előjogokkal élhet e világban...” (Márai Sándor)

"Ez az ország lehet becsapott, elszédített, alvó, de mégis csak ország. Ennek az országnak van népe, olyan-amilyen polgársága, közvéleménye. Ez az ország, mint minden eleven orgánum, él, tendál, vágyik, akar. S ez az ország úgy viselkedik, mintha egyenesen az ő életföltétele volna az a hazugság, mely pedig csak az ő mai urainak életföltétele. Az országnak hazudnak a kormányzói, s az ország azt hazudja vissza, hogy rendben van. “Gúzsba kötlek - üzenik a kormányzók -, megcsinálom, amire Tisza se mert gondolni.” Az ország kéjesen, álmosan nyújtózik egyet, s kinyújtja kezét-lábát: tessék.
Nemcsak ők hazudnak és csalnak: mindnyájan részesek vagyunk a bűnben. Miként nekik, mindünknek van titkos célja, ápolt reménye, fekete álma. Íme a nemzeti idealizmus milyen cinikus gazembereket nevelt belőlünk. " (Ady)

"...a világ nem az igazságra hivatkozik. Amire a világ hivatkozni szokott, az a többség. A többséget úgy szerzi meg, hogy aki nem áll melléje, attól az élet lehetőségeit megvonja, lázadónak bélyegzi, és a társadalomból kizárja. A többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de a korrupt közösségben az az igazság funkcióját végzi. A helyzetet bonyolítja, hogy a többség - a világ minél korruptabb, annál kevésbé tényleges - csupán politikai többség, részben félrevezetett, részben becsapott, részben terrorizált és egyéb politikai trükkel létrehozott, a valódi többség ellenére koholt statisztikai blöff-többség, vagyis demokrácia.”
(Hamvas Béla)

"Négyféle vezetőember lehet egy ország élén: Prokrusztész, Napóleon, Samu bácsi és Szolón.
Prokrusztész egy elgondolás híve, melybe nemzetét belekényszeríteni akarja, ha törik, ha szakad.
Napóleon szenvedélyes játékos és akár nyer, akár veszít, mindenképpen tékozol.
Samu bácsi úgy ül az uralkodói teremben, mint egy fűszerboltban, dekákkal és garasokkal ravaszkodik.
Szolón az isteni ihletre figyel, minden tette az örök mértékből ered és országa virul." 

(Weöres Sándor)

Tarkovszkij lélektükre

Tükör. Tarkovszij maga néz bele. Látja a gyerekkorát, a férfikorát, bűntudatát, gyógyulását és halálát. Emlékei tükrében nyilvánvalóvá válik, hogy fel kell oldani a kommunikációs elakadásokat anyja, felesége, fia és önmaga felé. Neki azonban nem kerül más gyógyítója, mint önmaga. Tükröt fog hát kezébe, szembenéz  az egyéni, családi és társadalmi múlttal. Mint egy boszorkány, aki saját tükrében látja egy másik tükör előtti történéseket.
Madár, lélekmadarak. Szobából ablaküvegen át kiugró csirke, Aszklépiosznak áldozott kakas, bruegheli havas tájon kisfiú fejére szálló tollas jószág, haldokló kezében megelevenedő halott kismadár, amit repülni enged, míg a saját életét elengedi.
Tej. Kiömlő, tálban maradó, az anyjával való viszonya szerint.
Rjubjov-kép a falon... talán az alkotóképesség ideje. Sok apró utalás más filmjeire.

Itt igazán látványosan igazolódik a hamvasi állítás, minden egyben valami másnak a szimbóluma is. Tarkovszkij hatalmas műveltségéből ömlenek elő az utalások, néző legyen a talpán, aki mindet megfejti. Az egymásba folyó idősíkok kibogozását sem segíti, hogy a két generációt ugyanazok a színészek játszák. A korszak művészfilmjeiről mindig az jut eszembe, hogy a szovjet-orosz lélek kifelé nem tudott, talán ezért utazott befelé. Egy hatalmas országba beszorítva, magába mélyen befelé.
A sokoldalas műelemzés az elmét terheli, a léleknek kevés. Érdemes tehát hagyni a csodás képeket, hadd folyjanak át rajtunk, a tudattalan méhében végezve el megtisztító munkájukat.


(http://www.tarkovszkij.hu/index.nof?o=0&hid=40&nyelvid=1&k1=135)

Gyengeségeinkből erősséget

Hamvas Béla elgondolkodtató, az emberiséget önelemzésre késztető írásainak megszületését irigysége és bosszúvágya motiválta. Hogy ez így volt, tőle magától olvashatjuk a Patmosz-kötet Interview-ban.

Teréz Anya magánlevelezéséből kiderül, hogy elhívása után néhány évvel már se istenben nem hitt, sem abban, hogy neki magának egyáltalán lenne lelke. Ingerelték a szegények, a betegek, a nővérek, magányosnak érezte magát, nem látta értelmét a munkájának... Mégis, minden reggel elindult,  elvégezte a munkáját patkányoktól szétrágott emberek között, fekáliától ellepett odúkban. 51 éven át így, haláláig. Mert hű volt egy parancshoz, amit akkor, amikor kapott, egy általa tekintélyként elismert Valakinek tulajdonított. 
A levelek megrázóak, ugyanakkor van mindebben valami szépség is. Hogy a kis Teréz, akire a püspökei úgy gondoltak, hogy egy gyertyát sem lehet rábízni, annyira határozatlan, önállótlan, amikor a számára legfontosabb Valaki azt mondta, ugorj a kútba, ő beleugrott. 
Tekintélyfüggőségi személyiségzavar? Pál Feri szerint lehetséges. De mennyivel előrevivőbb így megélni, karitatív munkával egyensúlyban tartva magát, mint például egy hadsereg hivatásos katonájaként parancsra ölni. És valahogy az sem ugyanaz, ha valaki  embereknek engedelmeskedik feltétel nélkül, vagy egy felsőbb erőnek. 
Mások szerint boddhiszattva volt. Megint mások karmáról, törlesztésről beszélnek. Én úgy hiszem, édesmindegy, hiszen százezrek, milliók látták hasznát. 
Bárcsak a mi gyengeségeink is így lennének "becsatornázva", mind hasonlóan kompenzálnánk, szublimálnánk! 

Pál Feri ajánlotta  Kalkutta Szentjének személyes írásait, Hamvast is kötelező olvasmányként hirdeti. Maga pedig alább következik. 

Szerinte,  ha szembenézünk magunkkal, akkor gyengeségeink válhatnak erősségeinkké. Az ő magzatkorától meglevő figyelemhiánya keddenként  már-már stand up comedy-be torkollik. Öniróniája megnyilvánulása, mikor azt mondja,  onnan tudjuk majd, hogy meggyógyult, ha már nem tart több keddi alkalmat. Csakhogy a tízegynéhány év alatt sokan sokat köszönhetünk ezeknek az estéknek.  Íme egy ide illő története:

"Volt egy egyházmegye, s az egyházmegyében volt egy teljesen kétbalkezes, kétballábas pap. De olyan, hogy amihez hozzányúlt... ismeritek azt. Eltört, leesett, kigyulladt – tehát minden. ... az egyházmegye nagyjából legvirágzóbb egyházközsége volt ott. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy a pap megtanult együtt élni a bénaságával. Tehát hordozta, kifejezte, tudott bocsánatot kérni, nem titkolta, nem nagyképűsködött, nem kompenzálta. Egyszerűen csak kifejezte:Látjátok, ma se vettem gatyát... Hát ezt hogy...(Azért ez jut eszembe, mert nekem van egy ilyen félelmem. A legkomolyabban! Hogy egyszer kimegyek, és … mert volt már olyan, hogy gatya volt rajtam, de fölül mackóban voltam! Tehát fölül felejtettem el felöltözni. Volt ilyen! Mentem, gondolkodtam. Nem tudom, nálatok hogy néz ki a reggel, de nálam... És azt szoktam, hogy le szoktam nézni magamra, mikor úgy megyek kifelé; hogy megvan-e minden. Tényleg így van. Simán! Megyek, megyek...) Szóval azt mondja ez a bácsi; nem volt bácsi – jó fej. Nem mintha a bácsi nem lenne... értitek, na. A virágzó életnek két oka volt. Az egyik, hogy a pap olyan természetesen, emberien viselte az összes ügyetlenségét. A másik pedig, hogy ez megszólította az egyházközség tagjait, és mindenki azon tolakodott, hogy hogyan segíthetne neki. És ezért csatarendbe álltak a civilek, és mindenki csinálta, tolta. Majd mi atya; ne, ne, te ne! Te ne, majd...! Bízd ránk. Légyszi, bízd ránk!! Kérjük, kérjük! Ugye? (Máshol, meg ott nagyképűsködött a pap – mindenki ment szanaszét. Majd a pap megcsinálja. Olyan okos, csinálja meg. Mi meg majd kritizáljuk. Nem? Ez egy jó felosztás.) De nem, itt virágzó az élet. Tehát attól, hogy valaki ezzel így van... A sebzettségre is lehet választ adni! Nemcsak a sebzettségből."

Mindannak, amit ember tesz, mindig megvan a fénye és árnyéka is. A Dalai Láma szemüvege is az emberiség előnyére vált. Hogy az ő rövidlátása pszichoszomatikus vagy karmikus eredetű-e, szerintem egyre megy, számomra nincs is  e kettő között ellentmondás. Mindegy, mi az oka annak, hogy valamit nem akart, vagy nem tudott meglátni, egyáltalán nem, vagy ha igen, túl későn. Tibet bekebelezése és az ő száműzetése lett az eredménye. 
(Epebántalmai elfojtott, feloldatlan, nem szublimált érzelmi  és/vagy szexuális feszültségekre utalnak,  ennek okait és okozatait azonban meg se kísérlem átlátni, éppen elég nagy feladat önmagunkban rájuk bukkanni.)
Meglehet, ha mindez nem így történik, egy hegyek közé zárt tibeti palotában élné az életét, és nem terjedtek volna el a gondolatai, kedves vallásfölöttisége, humanizmusa, a buddhista világszemlélet. 
Gondolom,  az ő személyisége is fejlődött a világba kivetettség, a sok utazás során. A tapasztalás mindenkinél tanulással jár.

Bárhol is tartsunk éppen, mindannyian úton vagyunk. Áldás legyen rajtunk!

Vonatkozó blogbejegyzések:
Szent Teréz extázisa
Bálványaink nyomában - Maya fátylába gabalyodva

Például a buddhizmus...

Kézenfekvő menedék lehet a racionális euro-atlanti társadalom érzelemelfojtásra szocializálódott férfijai (ill. az egyenjogúsági harcban maszkulinná vált női) számára. Mivel nincs istenképe, szerintem nem vallás, inkább egy racionalizált  filozófia, akár a taoizmus, a konfucianizmus és a marxizmus (vagy az eredetétől alaposan eltávolodott, intézményi kereszténység). A buddhizmus tanításai - különös tekintettel a zenre -, nálunk az érzelmeket elfojtó praxisra vannak kihegyezve, s ezért a lelki munkára képtelenségüket megracionalizálni vágyó, ugyanakkor spirituális kiutat kereső férfiak, elférfiasodott nők kényelmes választása. Ámde e kultúrkörben elveszti valódi spiritualitását,  a fölemelkedés lehetőségét, úgy tapasztalom, pusztán megerősíti a fejlődést hátráltató sémákat. Meditációval és ésszerűnek látszó megvonásokkal, gyakorlatokkal és szabályokkal kísérli meg tökéletesebbé tenni az elfojtást. Egy a szívtől, a női pólustól eltávolodott, elmére épülő, individualizált,  férfias társadalomban a buddhizmus nem nyújthatja a szükséges ellenpontot. Úgy hiszem, számunkra éppen a szív útjai, mint pl. a sámánizmus vagy az eredeti jézusi tanítások (és Máriával, Mária Magdolnával kísért életútjának integrálása, Anthony De Mello szellemiségét követő nyitása), jelenthetik a fejlődést, a buddhizmus pedig a mindennapi életben szív útján járó (érzelmeivel művészetben és/vagy kapcsolati szinten szembenéző, azt kifejező, feldolgozó, közösségi), Isten öléhez még közel élő kultúrában lehet otthon. Ott ahol a megélést, átélést, tapasztalást - mint a növekvés szükséges alapját - támogatja a környezet.
Persze bármit - így az összes felsoroltakat - képesek vagyunk pótcselekvésként használni. Nálunk a buddhizmus is könnyen az ego ürügyévé silányulhat. 

Egy színész és egy szúfi a felelősségvállalásról

"Én soha.
Mert mi soha. Csak ők.
Vagy csak ő.

Mert miatta csúszom el a havas járdán, mert nem takarította el a havat. Mert miatta nem érek oda, mert nem tud vezetni.
Mert miatta kések el a munkából, mert nem találja a pénztárcáját reggel a péknél. És végtelenségig lehet folytatni a sort. Mindig miatta történik valami, én soha. Mert én mindig megteszem, megtalálom, elvégzem, elmondom.

És ezt szépen lassan el is hisszük magunkról, ahogy egyre felnőttebbnek gondoljuk magunkat. Mert én, különb vagyok, sokaknál. Mert mi egyre különbek vagyunk másoknál. MI igazán mindenkinél különbek vagyunk. Kevés olyan hely van, ahol annyi „különb" ember él, mint itt Magyarországon. És olyan fájdalmas látni, hogy ebből viszont semmi sem érződik. Mert csak az üvöltésünket lehet hallani, hogy kinél és hogyan vagyunk különbek és jobbak és magyarabbak, és ilyenebbek, meg olyanabbak. És mindent ők csinálnak rosszul. Érdekes, hogy nem tűnik fel nekünk, hogy ha mindannyian különbek vagyunk, akkor ki k azok, akik aztán valahogy mégsem. Hisztériás gyerekként sivítunk, hogy ki a hibás mindenért, és odavágjuk magunkat a földhöz és azt várjuk el, hogy másokat büntessenek meg. Csak közben elfelejtjük, hogy felnőttünk. És ez már nem játék a homokozóban. Ez már vérre megy, és ezt akár lehet szó szerint is venni. A gyáva ember nem vállalja a tetteiért a felelősséget. Mert fél. És könnyebb és egyszerűbb a többiekkel együtt ordítani, mert még azt is csak tömegben meri.

A gyereket felállítjuk a hisztiből és szembesítjük a tetteivel.
Mi felnőttek, és okosok, és bátrak, és egyenesek és becsületesek, mikor fogunk szembesülni tetteinkkel? Mikor mondjuk, hogy mi, az ők helyett?
Mikor merünk valóban egymásra nézni, és nem mutogatni?
Mikor leszünk valóban felnőttek, és mikor leszünk végre különbek önmagunknál?" (Alföldi Róbert, Humana Magazin)

Egy éjjel a tolvaj, amint éppen megkísérelt bemászni egy ház ablakán, leesett, és eltörte a lábát, mert kettétört az ablakkeret.
A bíróságon beperelte a ház tulajdonosát, aki azt mondta:
- Pereld be az asztalost, aki az ablakot beillesztette.
Az asztalos azt mondta:
- Az építőmester nem hagyott megfelelő ablaknyílást.
Amikor az építőmestert behívatták, ő azt mondta:
- Hibámat egy gyönyörű nő miatt követtem el, aki éppen arra haladt, miközben az ablaknyílással bajlódtam.
Megtalálták a nőt, aki így védekezett:
- Csodálatos ruhát viseltem, egyébként senki sem szokott észrevenni. A ruha az oka, a rafináltan ráfestett tarkabarka csíkok miatt.
- Most, hogy tudjuk, ki a vétkes, hívjátok ide a kelmefestőt, mert ő a felelős a tolvaj eltört lábáért.
Megtalálták a kelmefestőt is, akiről kiderült, hogy a hölgy férje, és - maga a tolvaj volt. (szufi tanmese)

Istentisztelet

A szexuális aktus párbeszéd két ember és Isten között.

(Teilhard de Chardin jezsuita teológus, paleontológus, filozófus nyomán.)

A FÉRFINEK NEM SZEX KELL.

… a férfi valójában SOSEM szexet akar, ellenkezőleg … KÍNJÁBAN szexel … mert feszül, mert FÉL … a férfi be és elfogadást vágyik – csakhogy magát őszintén vállalni fél … én RETTEGTEM … pedig befogadni csak azt lehet, aki mutatja magát, csak annyira, csak annyit, amit MEREK mutatni … a világ csak ahhoz kapcsolódhat, ami látszik … én azonban SOKÁ nem tudtam elképzelni / nem mertem elhinni, hogy ez az “esendő”, “béna”, “önző”, “szexuálisan frusztrált”, “folyamatosan önkielégítő”, “erkölcstelen vágyakat dédelgető”, “beképzelt”, “etikátlan” ember bárki számára érték lenne … nem tudtam / mertem elképzelni, hogy akarna bárki velem lenni, ha valóban megmutatnám … magamat … Aki Vagyok … az árnyoldalaimat IS.

… aztán az derült ki, hogy épp ellenkezőleg – hogy FORDÍTVA az egész.

… az derült ki, hogy azért vagyok szexuálisan frusztrált, tehát AZÉRT AKAROM TESTILEG a befogadást, tehát a szexet ennyire, mert LELKILEG VÁGYOM ERRE, tehát Bizalomra … lelkileg vagyok tehát olyankor frusztrált … és a lelki frusztrációm oka, hogy a helyem a világban frusztrált, ami azért frusztrált, mert a nőkkel való kapcsolódásom frusztrált, ami azért frusztrált, mert az önképem, az önfelvállalásom frusztrált, ami azért frusztrált, mert a “démonaimat”, “árnyaimat”, “félelmeimet” … tehát, igen … magamat, az emberségemet nem mertem mutatni … EZT kompenzáltam szex-szel … EZÉRT pózoltam szerepekben, hogy flört és szex legyen … EZÉRT álltam tovább, amikor már nyitni kellett volna … ÉS az is kiderült, hogy ahogy merem magam mutatni, annál nyugodtabb vagyok, annál kevésbé vagyok vágyaknak kiszolgáltatott, annál kevésbé kompenzálok.

Ami azonban LASSÚ folyamat. Nálam is. Másoknál is.

FOKOZATOSAN nyitom meg a Lelkem, a rejtett szobákat, adok magamban Teret … FÉR-fi, akiben NŐni lehet … ami, tehát a boldogságom RAJTAM múlik, NŐ csak TÉRbe érkezhet … DE ez fokozatos … tehát FOKOZATOSAN apad a szexuális érdeklődésem is … tehát ELEINTE nézek jobban más nőket, és ahogy megnyílok, egyre kevésbé … mert egyre kevésbé van okom, mert egyre jobban vállalom magam, mert mélyül az Elfogadás, a Bizalom, és így Vagyok Egyre Erősebb, Nagyobb, Magabiztosabb … így és ekkor születik a FÉRFI … amiben, igen, a NŐ segít, nekem nők segítettek … ELFOGADÁS, BIZALOM, MEGERŐSÍTÉS, TÜRELEM, KITARTÁS …. ez minden … nem kell többé pszichológus, sem kócs, sem lelkivezető a világba, amint a NŐk a szerepüket megértik, választanak, bíznak, odadőlnek, a Helyükre állnak … ezért tehát … hogy igenis … NŐK KEZÉBEN A VILÁG SORSA.

(Forrás: http://envagyok.info/a-ferfinek-nem-szex-kell/)

Férfiak és nők, egyaránt gyakran használjuk a szexualitást pótcselekvésként, sokféle érzelmi hiányunk elfedésére. Ha szívből élünk, az alkalmak talán ritkábbak, ám az együttlét istentiszteletté válhat. (Pelegrina)

***

Pilinszky János: Levél

Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád. Evangélium.

Gyönyörű vagy. Semmit se értek.
Csak jóság van, és nincsenek nemek.

Újra és újra sírok. Nem miattad.
Érted. Értem. Boldogok, akik sírnak.

Szállást adtál egy éjszakára;
megszálltál mindörökre.

Balázs Béla: Istentisztelet

Lángolnak a csillagok odakint. 

Pántüzek a kék világmezőn.

Hallod a lármáját a tavasznak?

Részeg tündércsapatok vágtatnak

Keresztül völgyön, ifjú hegytetőn.

Itt bent a sötétben örvénylik a csend.

Valami hánykolódik, száll fel a mélyiből. 

Halvány az arcod, izzik  a szemed, 

Jéghideg az ajkad, reszket a kezed. 

És  megrázkódtál most valamitől.

Földalatti szent tüzek lobognak

Fel a vérünkbe s összecsapnak itten. 

Mi nyújtja egymás felé a karunk?

Imára kulcsolt két nagy kéz vagyunk. 

Térdre, térdre, bennünk van az Isten. 

Ted Hughes: Menyaszzony és vőlegény

A menyasszony szemeket ad a vőlegénynek
Kövek és bogarak közt lelte őket

A vőlegény bőrt nyújt át a menyasszonynak
Mintha a levegőből varázsolta volna elő imént,
hogy a menyasszony belebújjon
A menyasszony félelmében s a meglepetéstől sír

A menyasszony kezeket talál, és a vőlegény csuklóira illeszti azokat
A vőlegény meghökkent kezei tapogatózva bejárják a menyasszonyt
A vőlegény csigolyákra tesz szert, gondosan megtisztítja őket
És hibátlan gerincoszlopot épít belőlük a menyasszonynak
Emberfeletti feladat, de a vőlegény elemében van
A menyasszony hátradől, jobbra-balra csavarodik, használja a derekát,
s közben hitetlenkedve nevet
A menyasszony most lábakat hoz, és felerősíti a vőlegényre
És hirtelen a vőlegény egész teste felragyog

A vőlegény, minden tartozékával egyetemben,
Beleértve a frissen készült, olajtól csillogó tekercsrugókat is,
új csípőket készít a menyasszonynak
A vőlegény minden porcikát kifényesít, maga is alig hisz a szemének

A menyasszony és a vőlegény minduntalan kiviszik egymást a napra
- úgy találják, nem nehéz -
És lépésről lépésre kipróbálnak minden új testrészt
A menyasszony most végigsimít a vőlegény koponyacsontján
És egyszeriben összezáródnak a varratok
Azután a vőlegény egy szál dróttal torkot, melleket és gyomorszájat
Kötöz a menyasszonyra

A menyasszony fogakat teremt elő, és gyökerestül a vőlegény testének
perselyeibe ágyazza őket
A vőlegény piciny körbarázdákat helyez a menyasszony ujjbegyeire
A menyasszony acélszálas bíborselyemmel itt-ott varr a vőlegény testén
A vőlegény megzsírozza a menyasszony kényes szájforgóit
A menyasszony mély bevágású tarajdíszes nyakszirtet rak a vőlegénybe
A vőlegény a helyére süllyeszti a menyasszony combközét

És mint két sárból gyúrt isten, a gyönyörtől zihálva,
Csodálkozástól fel-felkiáltva,
Mocsokban fetrengve végtelen odaadással

Kölcsönösen tökélyre viszik egymást

***

Intimitás

Egy nőt képtelenség megdugni. Az csak csajokkal működik, csaj pedig lehet valaki tizenöt évesen épp úgy, mint hatvanöt évesen.
Egy férfi nem is próbálkozik ilyesmivel, csak egy pasi.
Megdugni valakit valójában annyit jelent, hogy beleürítkezni.

Az ember (férfi és nő) erogén központja a lelke.

 (Pelegrina, 2011.)